Hétvégén összeszedtem minden bátorságomat, és lementem a pincébe a karácsonyi dobozért. Most is ráz a hideg a gondolattól, de tudtam, hogy a doboz kárpótol mindenért.
Hiszen előkerültek az előző évek alkotásai, pici kézlenyomatocskák, ragasztott karácsonyfák, télapó-fejek... Vendégvárók, ablakdíszek, asztali díszek...
Foghatnám az időhiányra is, de nem, a harmadik évét kezdő vendégváró koszorút annyira kedvelem, hogy idén is ez kerül az ajtóra...
Került is, de nem maradt ott sokáig, mert B. olyan gyönyörűt kreált, hogy gyorsan lecseréltük...
Az alapot lenyúlta, aztán csak szépen sorban hordta az "alkatrészeket", nyomtam rá neki a ragasztót, ő pedig díszítgette a koszorút. Kezdetben V.-nak, a tökéletes koszorúslánynak szánta. De V. túlzottan jól érezte magát, így inkább rendeltetésszerű használatot javasolt. Persze örök elégedetlen, a gyertyát hiányolta róla. Nem volt más választás, másnap útba ejtettük a gyertyaboltot, ahol teljes extázisban nézelődött a sok-sok koszorúra való mütyür között, kiválasztott négy gyertyát, kiszámolta hány talp kell hozzá, és teljesen elbűvölt...
Szóval az ajtódísz átváltozott asztaldísszé...
Továbbra sem igazítok a műveiken, így a legvarázslatosabb csálégyertyás koszorúnk nekünk van...!
Az eredeti, hároméves ajtódíszt pedig próbálom előkeríteni, de gyanítom, hogy V. fejdísze után verdás kifutópálya lett belőle, mert sehol sem lelem...
Igazítani a tökéletesen?:) Fölösleges lenne...és bennük összedőlne a világ.
VálaszTörlés