"Anya, emlékszel még a Dóra doktornénire?" - kérdezte Bálint a játszótéren. "Igeeen." - válaszoltam kicsit félve. "Miért?" "Olyan régen voltunk ott, meg kellene látogatnunk!" Én különösebben nem ragaszkodtam volna a dologhoz, de Pandita is lelkes támogatója lett bátyja ötletének. Ismét bevetettek mindent. Tekintettel arra, hogy napközben mindenki a megfelelő gyermekmegőrző intézményben tartózkodott, így csak az éjszakák maradtak. V. két éjszakán keresztül kitartott, míg reggelre beadtam a derekam. Mert van az a nyáknyelős, kuciztató, fránya köhögés, amit harmadik éjre már nem vállalunk be, még ha napközben semmi-de-semmi jele sincs a betegségnek. Így voltunk látogatóban, utólag nagyon örülve a közel két hónapnyi egészségnek.
És ha már homár: újra kitört a szellem-láz. De egy beteg szellemre nem nagyon lehet haragudni, csak gyógyítgatni...
(Eredetileg vulkánként láttam ezt a mindennapraegyjatek.blogon, aztán valahol belebotlottam egy nyári táborozós szörnyes változatba... Annak forrását elkevertem.... :( )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése